Szóval nagyapám náci volt. Az kellett legyen, hisz a németek oldalán harcolt a magyar hadseregben. Kedves barátom hajlott korú édesapja is náci. Ezek szerint...
Tegnap munkába menet hallgatom a BBC-t. Téma: lettek megemlékeznek a második világháborúban katonaként elesettekről, élen a még életben lévő veteránokkal.
Először a BBC riportere megszólaltat egy lett veteránt. Elhangzik, hogy a Szovjet megszállás ellen harcoltak. Aztán megszólal egy nácivadász, és kijelenti, hogy ne nagyon emlékezzenek ilyesmire, mert aki a németek oldalán harcolt, az a német ügyért harcolt, és mint ilyen felelős a zsidó népirtásért, és sértő a zsidóság számára.
Felforrt bennem a szar.
Há nehogy már más mondja meg, hogy miért száll az ember harcba. Ezek szerint a Finnek is mind nagy nácik, mert szembe mertek szállni az Oroszokkal a második világháborúban? A magyarok és a románok is mind nácik, mert a németek oldalán léptek be a háborúba? Nagyapám is náci antiszemita volt, Karesz bácsi ma is az, mivelhogy az oroszok ellen harcoltak. Na ne már..
Lettország a Szovjet Únió megszállása ellen harcolt, sajnos elbukván, történetesen a náci Németország oldalán. Szovjetúnió bekebelezte őket előre 1940-ben. Mit kellett volna tenniük? Integessenek az ablakból, hogy az eredetileg őket elszabadító német hadsereg vérét ontva még mindig az elnyomóikkal küzd? A finnek is a megszállás ellen harcoltak, ez utóbbiak a mai napig sem kaptak vissza egy elrabolt földsávot. Lettország nem a nácizmusnak tapsolt, noha lehettek igazi antiszemita meg rasszista nácik is a csapatban. Finnország sem a nácizmus ideológiájáért harcolt, hanem mert nem volt félreállás.
Ahogyan Magyarország és Románia számára sem volt félreállás. Mindkettő Erdélyért harcolt, mindkettő Erdély miatt lépett be a háborúba, és nem a nácizmus volt a mozgató rugó. Próbáltak volna meg nem belépni..
Tovább megyek, mindkettő megpróbált később kimászni. Románia sikerrel fordított. Magyarország nem, hála igazi államférfi vezetőjének aki fontosabbnak tartotta a fia életét mint a haza érdekét. Amúgy az vesse rá az első követ aki hasonló helyzetben, a végkifelylet pontos ismerete hiányában, másképp dönt.
Egy szó mint száz, kussoljon a nácivadász, meg minden holokauszt érzelmi hisztérikus, mert nem a nácizmus miatt harcoltak a lettek. Sem a finnek, sem a magyarok, sem a románok. Emlékezzünk a holokausztra, tiszteljük azok érzelmeit akik túlélték, de a korrekt kontextusban.
Hja, hogy voltak sokan akik zsidómészárlásra folyamodtak..
Hát persze, voltak. Elég nagy számban, sokat önkéntesen, sokan hurrázva, sokan kényszerből. Szégyenletes dolog, s mi magyarok is keserű szájízt hagytunk sok egykori magyarországi zsidónak. Azóta is köpnek a nevünk hallatán, mert őket is magyar kézben tartott szigony és golyócső tuszkolta fel a tehervagonokra. Ez érthető. Tiszteletben tartom érzelmeiket, és haragszom azokra akik e szégyenletes történtekre tagadással és hajmeresztő elméletekkel reagálnak.
Nem vagyok holokauszttagadó, sőt röhelyesnek tartom a tagadást, noha a korrek számok vizsgálata szerintem nem kegyeletsértő. Bármennyi is az az annyi, akkor is szörnyű ami történt.
Jó, hogy nem Németország nyert, legalább is az akkori ideológiájával nem. Így se lett jó nekünk kelet-európai kisnépeknek, mert így a kommunizmus béklyójában jó húsz évvel lemaradtunk attól ahol lehetnénk. A sok igazságtalanságról, elnyomásról, rablásról nem is beszélve.
De ne csináljanak már nácit nagyapámból, Karesz bátyából, és a többiből, akik Erdélyért harcoltak, Magyarország területi integritásáért voltak hadifogjok több mint öt évig a világ másik végén, és soha kezet zsidóra nem emeltek. A lettek meg nyugodtan emlékezzenek a világháborúban elesettekre, ünnepeljék Március 15-17 hősies ellenállásukat, mert tartoznak azoknak akik fiatalon életüket adták a hazáért.
Nem a nácizmusért, nem a német ügyért. A hazáért.
