Mire jó a bloggolás, ha nem arra, hogy bánatunkat - puszta híján - az netbe kiáltsuk.
Nem rossz az élet, sőt általában egyre jobb. Gondolok arra mennyiért vehetek ma MP3 lejátszót, laptopot, mobiltelefont, mennyiért utazhatom be Európát, vagy pofázhatok órákig a telefonon. Csak tíz évvel ezelőtt még teljesen más lett volna a kép. Meg persze az is, hogy akkor mennyit kereshettem volna.
Jó a fejlődés. De azért néha mégis felforr az emberben a szar.
- Miért kell minden almára címkét ragasztani? Néha hármat is. Legyen mit kapragassak perceken keresztül, azon morfondírozva, hogy nem kellett volna olyan rövidre vágni a körmeim? Nem érdekel hogy chilei származású. Ha érdekelne, elég lenne a boltban feltüntetni.
- Mi a petemnek nem lehet már matt képernyős laptopot venni? Végtére is nem fésülködni akarok a piszimben.
